Ismét magunk mögött tudhatunk egy esztendőt, és ismét itt állunk egy újnak a kezdetén. Tele félelmekkel, kétségekkel, kevéske, görcsös reménykedéssel... Milyen lesz a holnap, az eljövendő?

Ünnepek múltával a szürke hétköznapokra virradva mi is a fénytelen égboltot fürkésszük csillagok után kutatva. Mert kell a fény, az útmutató csillag, mely a földi dolgok kuszaságában is biztos támpont marad. A napkeleti királyok bölcsek voltak: tudták, ha a gyermek Jézushoz akarnak eljutni, nem elég a saját tudásukra hagyatkozni, a csillagot kell követniük. Tudták és érezték, hogy a sötét adventi bolyongás után Jézusban kell megújulniuk. Ezzel a reménnyel bízták magukat a csillagra és indultak neki a sok-sok veszélyt rejtő sivatagnak. Nem volt kétséges előttük: csak idő kérdése s célhoz érnek...

Talán sokunk számára lesz sivatagos út ez az ide esztendő. Csillagokból nem lesz hiány, de vajon melyik lesz az igazi, melyik vezet majd reményeink boldog beteljesüléséhez? 

Új Heródesek kardja villog. Menekül a Szent Család. Menekül a gyűlölködő, kirekesztő, hazug, egoista, sárdobáló, köpködő, álszent, akaratgyenge... világból, ahol újra és újra üldöztetésre, halálra ítéltetik a Szent, a Család, a Gyermek! 

Bár sokak szemében szálka vagyunk mi, keresztények, de bíznunk kell benne: mindig lesz csillag, mely életünk fénytelen szakaszain átvezet.

A nélkülözés ideje megerősíti, bölcsebbé teszi az embert. Rádöbben, nem a mennyiség, hanem a minőség a lényeg. Adja Isten, hogy a jövő – egyéni és közösségi életünkben egyaránt – minőségi átalakuláshoz, javuláshoz (is) vezessen.

B.Ú.É.K. - azaz Bízd Újra Életedet Krisztusra!

                                                                   Dr. Kovács András

                                                                             igazgató