Mária nővér 100 éves

„Eljött a száz év, Uram, ez most jutalom vagy büntetés?” – kérdezi Knausz Mária. A Szent Orsolya-rend Mária nővérét születésnapján, augusztus 30-án 11 órakor szentmisén köszöntötték rokonai és tisztelői.

1914. augusztus 30-án Gyirmóton született Knausz Mária, édesapja alig egy évvel később belehalt a fronton szerzett sebesüléseibe. A kislányt nagyszülei nevelték, aki hat elemi után a család kenyérkeresője lett: a győri selyemfonodában dolgozott. Fiatal lányként nem szeretett társaságba járni, táncolni, nem fogadta a fiúk udvarlását, a szerenádokat, úgy érezte, meghallotta azt a bizonyos hívást. A soproni orsolyitákhoz vonult be novíciának 1933-ban. Előbb a konyhán dolgozott, majd az internátusban, ahol 200 bentlakó lánnyal foglalkozott, majd betegápoló lett, a lebénult főnökasszonyt is gondozta. Nagy tisztelettel emlékszik rendtársaira, az idősebb nővérekre: „Nagyon szent életű apácák voltak” – meséli.

1948-ban, a szétszóratás után Vácra kerültek. Négyen–öten éltek egy-egy albérleti szobában, takarítani, mosni jártak családokhoz – haza nem mertek menni, nehogy a családtagjaikat miattuk zaklassák. „Nagy boldogan mentem haza a fizetésemmel: kaptam egy nagy szelet kenyeret, rajta egy kocka marmaládot, meg 5–6 forintot.”

1952-ben meghalt a tisztelendő anya, akit gondozott, akkor hazament az édesanyjához. Előbb Győrben az áramszolgáltatónál takarított, apácaként a párttitkár irodáját. „Nagyon sok levonásom volt, fizettem 160 forintot – békekölcsönre, SZTK-t, meg még szűzadót is! Negyvenévesen!” Majd a Szolidaritás Háziipari szövetkezetnek dolgozott be (1954-ben a katolikus egyház hozta létre a feloszlatott rendek szerzetesei és szerzetesnői részére), gyermekruhákat varrt. Közben jött a forradalom: „A Czuczor utcában lakott egy néni, akinek a fia és a lánya is külföldre menekült, a néni agyvérzést kapott, mellé kerestek betegápolót. Két hétre vállaltam, tíz évig maradtam mellette.”. A néni halála után, édesanyja betegeskedése miatt hazaköltözött Gyirmótra, ahol nyugdíjazása után tíz évig sekrestyés volt. 1981-ben Mészáros atya hívta a győri szemináriumba, ott dolgozott 91-ig. „Jolánta nővé írt akkor: egy bőrönddel vonuljak be Sopronba. Hát, eljöttem, elsőként, később érkeztek a testvérek is. A klauzúrába nem lehetett feljönni, irodák voltak még itt. Kezdetben heten, majd tízen is voltunk, ma már csak ketten élünk a rendházban.”

Vígan telnek Mária nővér napjai, sokszor dalolva ébred: „Ha szomorú vagyok, nótázom, mindenkinek ezt ajánlom” – vallja Mária nővér. „Eljött a száz év, Uram, ez most jutalom vagy büntetés? Hogy mi van még hátra, nem tudjuk, mély titok.”

A Szent Orsolya Iskola közössége a tanévnyitó ünnepségen köszöntötte Mária nővért.

Bertha Ágnes

2014-09-24 14:32:14

2006 © Szent Orsolya Római Katolikus Általános Iskola, Gimnázium és Kollégium